A székely határőr ezredek 1805. december 2-án egy helyen, egy csatában harcolva öregbítették hírnevüket. A csata történetét bemutató könyvek, tanulmányok mindegyike kiemelte a székelyek helytállását, s óriási veszteségét.

   A Napóleon francia császár ellen viselt ún. harmadik koalíciós háborúban Oroszország és az Osztrák Császárság hadserege igyekezett győzelmet aratni. A szövetségeseket azonban megelőzte a kiváló korzikai hadvezér és a bajorországi Ulmnál fegyverletételre kényszerítette az osztrák haderő nagyobbik részét. Időközben az orosz haderő elérte ugyan Ausztria nyugati határát, de kénytelen volt az utána nyomuló franciák elől Morvaországba hátrálni. Itt, Brünntől (Brno) nem messze találkozott az egyesült orosz-osztrák sereg a francia haderővel.

   A székely határőr ezredeket 1805 augusztusában indították el a hadszíntér felé. A 14. (1. székely) csíki és a 15. (2. székely) háromszéki gyalogezred két-két zászlóaljjal, összesen 2600 emberrel vettek részt a csatában, az 1. (11.) székely határőr-huszárezred 700 fővel. A székely alakulatok az elővéd hadosztályban, a csatatér legdélibb pontján harcoltak. A feladatuk egy Telnitz (Telnice) nevű falu elfoglalása és megtartása volt, amelyet a szövetségesek támadásának sarokpontjaként jelöltek ki. Az átkaroló hadműveletet végző hadoszlopoknak itt kellett volna a franciák átkarolásához fordulatot végezniük. A franciák a falut egy gyalogezreddel és egy vadászzászlóaljjal védték, s később még további erősítések érkeztek be. Az elővéd hadosztály a feladatát elvégezte, a csatát azonban mégis Napóleon zsenialitása döntötte el. A szövetségesek harcrendjét középen áttörte és menekülésre kényszerítette az orosz-osztrák csapatokat.

   A csatanap eseményeit a 14. (1. székely) gyalogezred[1] naplójának bejegyzése alapján idézzük fel. A német nyelvű napló szűkszavú, de hosszú körmondatokkal lejegyzett szövegét igyekeztünk érthetővé tenni. Reméljük sikerült.

   A csatában a székely huszárezredtől hat-hat fő halt és sebesült meg és tizenketten eltűntek. A csíki ezredtől meghaltak heten, megsebesült 57 fő (Knesevich György ezredes a csata után meghalt), fogságba került 44 fő (akik később kiváltották magukat és visszatértek) és eltűnt 74 fő (68 fő visszatalált). Összes veszteség a csatában 73 fő, a hazafelé vezető úton még 15-en meghaltak. A háromszékiek közül meghalt 59 fő, megsebesült 257 fő, fogságba esett 130 fő, a csatában elszenvedett veszteség mindösszesen 446 fő volt.

Csikány Tamás

„Napló[2]

a határtól kivonulás napjától, azon napig, amikor az ezred ismét a határhoz érkezett és az ezalatt történt eseményekről

(részlet)

1805. december 2.

Kivilágosodáskor szakasz kötelékben balra elvonulás, a 2. székely[3] 2 zászlóalja alkotta az élt, melyet 1 brodi zászlóalj[4], majd az 1. székely[5] 2. azután az 1. zászlóalja követett, az egészet néhány orosz zászlóalj zárta be. Ebben az oszlopban a Nimschitzer-malom(?) túlsó oldaláig előrevonulás, arcvonalba felvonulás, 2 harcvonal alakítása, ezután az ellenség támadása a 2. székely két zászlóaljával és egy osztály brodival.

Az ellenség, mely a bátor támadást nem sokáig állhatta ki, Telnitz[6] felé visszahúzódott.

Knesevich ezredes[7] úr szóbeli parancsot kapott báró Kienmayer altábornagy[8] úrtól, hogy az 1. zászlóaljjal balra a magaslaton egy szőlőskertben álljon fel és onnan az ellenséget, amikor az előre akar nyomulni, verje ki.

Az ellenség, amely erősítést kapott, újra előrevonult Telnitztől a mi balszárnyunk ellen a magaslatra fel, azonban az erős köd miatt, továbbá mivel a szél a zászlóalj felé fújta a lőporfüstöt, 30 lépésig annál is inkább nem voltak felismerhetőek, mivel ezen előrevonuló ellenséges csoport kabátja és csákója hasonló volt az orosz öltözethez.

A zászlóalj, amikor ezt észrevette, jobbra távolabb húzódott előle és Knesevich ezredes körülbelül 15 lépésig az ellenség felé lovagolt, hogy horvátul megkérdezze, oroszok-e? A választ azonban ellenséges oldalról egy roham adta meg; puskából jött a válasz, miáltal az említett ezredes úr a balvállán megsebesült, ezért kötözésre visszalovagolni kényszerült.

 Az austerlitz-i csata térképe (Telnitz falu piros színű keretben jelölve)

Ezután részünkről is éppen úgy, az egész zászlóaljjal az ellenségre tüzeltünk. A zászlóalj mögött, amikor az, az említett szőlőhegyre felvonult, orosz gránátosok álltak és egy osztály a brodi határőrezredtől, mely az említett köd és lőporfüst miatt nem vette észre, hogy az 1. zászlóalj jobbra húzódott. Abban a vélekedésben, hogy az ellenségnek viszonzott tűzünk ellenük történik, elkezdtek a zászlóaljunkra hátulról tüzelni. Megsebesült rögtön néhány ember, amikor azonban Fischer ezredadjutáns[9] az állásunkról értesítette őket, a tüzet beszüntették.

Mivel ezen tévedés miatt a zászlóalj két tűz közé került és valamennyire rendetlenségbe, ezért baloldalra visszahúzódott. Egy orosz ezred feltűzött szuronnyal, kettőslépésben az ellenség ellen előrevonult, közben az 1. zászlóalj ismét rendezte sorait és ezt követően az oroszok után vonult.

Az ellenséget ezután folyamatosan követték és Telnitzen keresztül visszavetették, amely jelentős számú halottat és sebesültet hagyott hátra, köztük több tisztet is. Telnitz falun kívül a zászlóalj ismét arcvonalba állt, a mesterlövészeit előreküldte, azonban az ellenséggel nem keveredett harcba, hanem visszahúzódott, mivel az orosz gyalogság és lovasság menekülni kezdett. A zászlóalj a legnagyobb rendben a korábbi pozíciójába vonult vissza a korábbi harcok helyszínére Telnitz mögé, ahol hosszabb ideig maradt. Közben észrevehetővé vált, hogy a jobbszárnyat, miként a centrumban lévő egyesült orosz és osztrák sereget is visszanyomták, az ellenség a mi balszárnyunk mögé került, már Augezd[10] faluba benyomult és az egész dandárt ezáltal a visszavonulástól elvágta.

A Carnville-dandár támadása Telnitz falu felé (a székely határőr-zászlóaljak piros színnel aláhúzva)

Erre azután gróf Carneville tábornok[11] úr parancsára, az alatta álló dandár elvonult és az Augezd és Telnitz között található tó felé húzódott. Ezt a dandárt még több orosz és osztrák csapatosztályok követték, továbbá az orosz tüzérség nagy része és több osztrák is. Mivel más hátrálási lehetőség nem volt az összes csapat arra kényszerült, hogy a csak kevéssé befagyott tavon és azon átvezetett nem befagyott, 2 öl széles csatornán keresztül, állandó ellenséges ágyútűz alatt, nagy életveszélyben, továbbá a velük lévő osztrák és orosz lövegek hátrahagyásával, továbbá jelentős számú ló elvesztésével, amelyek a mocsárban maradtak, meneküljenek a tó túlsóoldalán lévő Nimschitz falu felé és így tovább Drosovitzba[12].

Ruhmbaum százados[13] ezen ezred 2. zászlóaljával, röviden azután, amikor az 1. zászlóaljat a már említett szőlőskertbe parancsolták, a harcvonalból utána vonult, azonban az állását még jobbra kapott, a hadseregünk balszárnyán. Az egyesített hadsereg ezen szárnyán minden kedvezőnek tűnt. Amikor azonban az ellenség a hadsereg harcrendjének közepét áttörte és az egyesített hadsereg jobbra és balra fordult, akkor néhány zászlóalj rendetlenségbe jutott és hátrálni kezdett. A füst és a köd a két hadsereg között a földig ért úgy, hogy 10 lépést se lehetett látni. Ruhmbaum százados nem kapott parancsot a hátrálásra és egészen magára maradt az állásában, ahogy a Hessen-Homburg huszárezred[14] is, amely hozzávetőleg 200 lépésre mögötte állt.

Székely határőr gyalogosok léneája (vonala) az austerlitzi csatában (Csillag István festménye, részlet, Székely Határőr Emlékközpont, Szépvíz)

Az ellenség, mely teljes meggyőződésében volt, hogy a közép áttörése után, ezen a szárnyon is mindenki egészen visszavonul, több oszloppal vonult előre. Egy francia tábornok két adjutánssal a 2. zászlóalj arcvonala előtt állt. Úgy 25-30 lépésnyi távolságra lehettek, amikor a valamennyire felemelkedő ködben először észrevették őket. A leadott puskatűzre a füst ismét a földig ért. Az ellenség erre a számára váratlan tűzre, kénytelen volt megállni. Ekkor a 2. zászlóalj oszlopban előrevonult, viszont az ellenséget csak akkor vette észre, amikor az nagyjából 25-30 lépésre volt tőle, sőt egy másik oszlopot is, amely a zászlóalj jobb szárnya felé közeledett. Ruhmbaum százados, ahogy ezt észrevette, késedelem nélkül az egész zászlóalj számára rohamot veretett és ezt követően, egy jól végrehajtott tűzzel teljesen szétszórt ellenség után a legnagyobb rendben előrenyomult. Közben a megfelelő pillanatban a Hessen-Homburg huszárok a 2. zászlóalj jobb szárnyát fenyegető oszlopra szerencsés rohamot indított, amely sebesen törekedett négyszöget formálni, azonban ez nem sikerült neki, ezért menekülésre kényszerült.

A 2. zászlóalj ezen támadása után röviddel megérkezett Beke őrnagy[15] a főszállásmesteri kartól, miként gróf Carneville tábornok dandárparancsnok, akik kifejezték a zászlóalj jó magaviselete miatti teljes megelégedésüket.

Az egész, a korábbi visszavonulásban érintett egyesült jobb szárny[16] ezután újra sorakozott és több zászlóalj valamint osztály követte a zeneszóval az előrevonuló 1. székely ezred 2. zászlóalját.

Gróf Carneville tábornok dandárparancsnok az egész arcvonalat Telnitz felé, amelybe az ellenséget visszaverte, előrerendelte, hogy a jobb szárny közel kerüljön a házakhoz. Az ellenség tartotta a falu főutcáját, amelyeket kocsikkal eltorlaszolt és heves puskatűzzel a házak ajtóiból és ablakaiból nyugtalanította a támadókat, így gyorsan előrenyomulni jelentős veszteség nélkül nem lehetett és sikerrel sem számolhattak megfelelő kéznél lévő fedezet nélkül. A löveg és annak lőszeres taligája ugyanis az átszegdelt terület miatt a zászlóaljat nem követhette. Ruhmbaum százados ezért, mivel Baróthy hadnagy[17] zászlóalj adjutáns már korábban a lován megérkezett, a faluba időközben egy zászlóaljjal megérkező Gerhard orosz tábornokhoz[18] ment és megkérte, hogy zászlóaljával vonuljon előre. Mivel azonban az ezt nem értette, vagy sokkal inkább nem akarta megérteni, így a mondott százados az elől lévő lemozdonyozott[19] és vontatókötélen függő orosz ágyút előrevezette. Az ellenségre néhány kartácslövést adatott le és ez olyan hatást váltottak ki, hogy az a fegyvereit eldobálva és egészen szétfutott, amire a 2. zászlóalj azonnal előrevonult és a faluban 150 embert, köztük több tisztet elfogott. Az ellenség közül azonban a legtöbben a házakba és a falu különböző épületeibe zárkóztak. A dandárparancsnok a menekülő ellenség felkutatását nem engedélyezte, hanem újra sorakoztatott és oszlopban vonult tovább az ellenség felé.

Az akkor megérkező 2. székely huszárosztály[20] képezte az élt, őt követték a Hessen Homburg huszárok, azután egy később beérkezett kozák ezred, az O’Relly svalizsérek[21], az oszlopot az 1. székelyek 2. zászlóalja és azután egy orosz zászlóalj zárta.

A menetoszlop két, egymáshoz közeli hídon haladt át, amely majdnem egyenes irányba vezető mély és mocsaras országos árkok felett vezetett, majd fél óráig folytatva egy magaslatra ért, majd a harcrend közepét egyre jobban megközelítő ellenséges jobb szárny ellen felvonult. Az ellenség azonnal egy hasonlóan széles szárnyat formált és a továbbiakban úgy tűnt várakozni akart. Mivel azonban egy kivételével, az orosz zászlóalj oldaláról fenntartott ágyúzás miatt, további ellenséges támadás nem következett be, a visszavonulási rendet felvették és szakaszokkal jobbra elvonultak. Az orosz zászlóalj a magaslatra vonult vissza, az 1. székely 2. zászlóalja azonban az élt formálva, a völgyön át, azután át a hidakon, az említett két országos árok felett vonult vissza, majd az O’Relly svalizsérek, a Hessen Hamburg huszárok, azután a 2. székely huszárosztály, végül a kozákok következtek.

Ruhmbaum százados azonban parancsot kapott a két országos árok között ismét felvonulni és a lovasság visszavonulását fedezni. Mihelyt azok a hidakon át elvonultak, azt az ellenség előtt le kellett bontani, majd a lovasság után vonulni, melyet azután követnie kellett. A dandárparancsnok ezután ugyanarra a területre, ahová korábban ezen balszárny felvonult, újra felvonultatta csapatait és a szárnya felé, ahol immáron is az ellenség felvonult, arcvonalat alakított, ahol az említett lovasság előre, a zászlóalj pedig hátul állt fel. Itt vonult be a visszamaradt löveg, a lőszeres kocsival újra a zászlóaljhoz. Báró Kienmayer altábornagy parancsára azt mindjárt jobbra előre is vezették, hogy az ellenséget lőjék.

Mivel azonban az egyesült hadsereg teljes visszavonulásban volt és az ellenség követte, a még helytálló csapatokat majdnem bezárták és minden ponton lőhették, így fontosnak találták délután fél 4-kor a visszavonulást megkezdeni. Ruhmbaum százados megparancsolta, hogy a zászlóalj csatlakozzon a 2. székely huszárosztályhoz és mellette baloldalon, keresztül a majdnem egészen, bár nem nagyon erősen befagyott tavon, a tavak által körül vett Nimschitz falu felé meneteljen, ahová a visszavonulás anélkül történt, hogy tudnák hová folytatódjék.

A zászlóalj ezután oszlopban menetelt, miután a jobbra előrevezetett lövegnek, a lőszeres taligával a még visszamaradó 3. székely huszárosztálynál vissza kellett maradnia, és csatlakozott az ezred 2 előrevonuló osztályához.

Székely megemlékezés a telnicei tömegsír emlékoszlopánál 2019-ben

A mondott falu felé tartó visszavonulás alatt az ellenség folyamatosan ágyúzott, jóllehet a csapatokra jelentős hatás nélkül. Nimschitz falu felső részét már megközelítették, ezzel az ott álló oroszokat gyors visszavonulásra kényszerítve, amelyet minden helyismeret nélkül, keresztül a nimschitzi malom és Telnitz között fekvő befagyott tavon, nagy rendetlenségben, egyenesen az ellenség területére, ahonnan mi magunkat röviddel ezelőtt visszahúzódtunk. A visszavonulásuk alatt az erre forduló ellenség teljesen felmorzsolta őket. A székely huszárok most már az alsó úton Nimschitz felé, melyet az ellenség állandóan lőtt, ügetésbe haladtak és erre húzódott Ruhmbaum százados is a 2. zászlóaljjal. A huszárokat nem tudták követni. Azért, hogy szükségtelenül embereket ne veszítsenek, vagy egyáltalán ne vágják el őket, mindjárt a falu alsó felét balra elhagyva, jobbra az úton keresztül haladva, a csatorna alsó felébe, a gáton keresztül egy kanyarnál balra térve és ezután újra jobbra át a befagyott tó jegén át haladtak és a falu felső felén kívül, egy negyedórányira attól, újra a székelyhuszárokkal egyesülve veszteség nélkül visszavonultak. Amikor azonban az erőltetett menetben a 2. zászlóalj elfáradt emberei már nem követhették őket, besötétedett és itt maradtak. Miután a székely huszárokat nem látták, ekkor rájuk bukkant, a még korábban, mindjárt az előrenyomuláskor, az ellenség jobb szárnyának megfigyelésére egészen egyedül, balra kikülönített brodi osztály a lövegével, melyet … Ruhmbaum százados magával vitt jobbra néhány falun át, több magaslatra fel, azután keresztül egy három órányi hosszúságú erdőn, ahol egészen rossz úton, nagy mennyiségű elhagyott orosz poggyásszal, szállítószekerekkel és lőszeres kordélyokkal, azután sok szekér székely és más sebesültekkel megrekedve állt. A zászlóalj jobbról balról kerülve ezen kocsikat jutott át az erdőn és éjjel fél 12-kor Drasovitz faluba jutott, ahol gróf Carneville tábornok és mellette Beke őrnagy úr, ezen ezred 1. zászlóaljával és a dandár más alakulatai már beérkeztek és itt táboroztak.”

Hivatkozások jegyzéke:

[1] Az ezred kiegészítési területe Csík, Gyergyó és Kászon társszékek voltak.

[2] KA AFA 1805-1806 K 1354 (1805 Deutschland XIII (126- E) 1806 Deutschland) 1805-13-187 (1806-2-346/6) 1. székely határőr gyalogezred No. 14.

[3] 15. (2. székely) határőr gyalogezred

[4] 7. (brodi) határőr gyalogezred (Horvátország)

[5] 14. (1. székely) gyalogezred

[6] Telnice (ma Csehország)

[7] Georg Knesevich ezredes a 14. (1. székely) határőr gyalogezred parancsnoka

[8] Michael Kienmayer altábornagy, az elővéd hadosztály parancsnoka

[9] Talán Martin Fleischer zászlósról lehet szó

[10] Újezd u Brna (ma Csehország)

[11] Franz Carneville vezérőrnagy, az elővéd hadosztály dandárparancsnoka, hozzá tartoztak a székely és a brodi zászlóaljak 

[12] a két falu nem azonosítható

[13] Franz Ruhmbaum százados

[14] 4. (Hessen-Homburg) huszárezred

[15] nem azonosítható

[16] az elővéd hadosztály jobb szárnyáról lehet szó

[17] Baróthy István hadnagy

[18] Gerhard vezérőrnagy, az orosz hadsereg táborkari főnöke

[19] a lövegvontató kocsiról leakasztották

[20] 11. (székely) huszárezred két százada

[21] 3. (O’Reilly) svalizsérezred, másnéven könnyűlovas ezred