A székely határőrség 1764 és 1851 közötti történetének legnagyobb veszteségét 1814. február 1-én a csíki határőr gyalogezred szenvedte el a napóleoni háborúk idején. Ezt a csatát a franciaországi Brienne városka mellett vívták meg az osztrák-porosz szövetség csapatai a francia hadsereggel szemben.

   A történelembe La Rothière-i csata néven bevonuló összecsapás során 40.000 francia küzdött 110.000 szövetségessel. A nagy erőfölény ellenére a Napóleon császár által személyesen vezetett francia katonák sokáig kitartottak, a szövetségesek alig tudtak tért nyerni. Döntőnek bizonyult viszont egy oldalirányú támadás, melyet a bajor Karl Philipp von Wrede lovassági tábornok hadteste hajtott végre. Ebben szolgáltak a csíki határőrök.

A La Rothière-i csata térképe

   Josef de Lort császári-királyi ezredes magánnaplójában a következőképpen számol be a támadásról: „… a főoszlop az úton haladt Chaumesnil felé, mely előtt több lovas vonal állt lövegekkel, a falut pedig gyalogság szállta meg. A tüzérségünk hamarosan remek lövésekkel az ellenség lovasságát menekülésre késztette, amikor Frimont báró az éppen beérkező két székely zászlóaljból az úton felzárkózott, rohamoszlopot alakíttatott és rohamlépésben megtámadta Chaumesnil falut. Az ellenség a rohamozókat 60 lépésig hagyta közeledni, majd össztüzet adott. A bátor székelyek lövés nélkül, hurrá-t kiáltva nyomultak a faluba és az néhány perc múlva a kezükre került.”  A székely zászlóalj vezetésébe bekapcsolódott Friedrich Thielen főhadnagy, aki éppen Karl Philipp von Schwarzenberg tábornagy, a császári sereg fővezérének üzenetét hozta Wrede tábornoknak. A harc befejeztével Wrede a következőkkel küldte vissza a fővezérhez: „Mondd el a hercegnek, mit láttál; üdvözletemet küldöm neki. A székelyek felülmúlták önmagukat.” Hozzá kell tennünk, hogy a támadás hatalmas hóviharban történt, vagyis a székely határőrök nem tudták megtölteni a fegyverüket, míg a franciák a házak közül folyamatosan lőttek puskákkal és ágyúkkal. Ezért kellett e halálos szuronyrohamot végrehajtaniuk. De megtették. A falu elvesztése után Napóleon a gárdája egy részét és a gárda tüzérségét is a falu visszavételére küldte, de mindhiába, a csata sorsa eldőlt. 

   A két székely zászlóalj hatalmas árat fizetett a győzelemért. Meghalt két tiszt, Albert Hermann kapitány, Peter Jeckel hadnagy és 126 határőr, akinek a nevét nem ismerjük. Megsebesült tizenkét tiszt, név szerint Peter Hacsich, Anton Müller, Samuel Melchior százados, Végh Péter, Johann Dispot, Füleky Antal főhadnagy, Michael Ortner, Bíró Imre, Anton Latz hadnagy, Kormosy (?), Bernárd József, Bernárd Antal zászlós és 488 határőr.^[1]

Csikány Tamás

^[1] KA AFA K 1610. 1814-2-253., veszteséglista 1814. február 1-9.